Ezen a lapon többször részleteket idézünk Lontai Endre Szellemi alkotások joga (Eötvös Könyvkiadó, Budapest, 1998) címû mûvébõl és A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója (Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2001) címû kiadványból.

---

 

A szabadalmi oltalomról

A szabadalom jogintézménye a találmány alkotója, a feltaláló részére idõben korlátozott, ám kizárólagos monopoljogot nyújt a találmány feletti rendelkezésre; egyidejûleg nyilvánosságra hozza a találmányt. A szabadalmazás intézménye ösztönzõleg hat az alkotó tevékenységre, és egyidejûleg biztosítja a köz tájékoztatását. A szabadalmi oltalom a bejelentéstõl számított 20 évig tart. 

A szabadalmazható találmány

Szabadalmi oltalom csak szabadalmazható találmányra szerezhetõ. A találmány mûszaki jellegû alkotó tevékenység eredménye, a tudományt és a technikát gazdagító, pozitív tartalmú megoldás. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) az elõbb megfogalmazott kritériumokat jogi keretek közé helyezi, amikor egyrészt pozitív, általános feltételeket, másrészt negatív, kizáró okokat határoz meg a szabadalom engedélyezhetõségéhez. Amire szabadalmi oltalmat igényelnek, annak olyan találmánynak kell lennie, amely rendelkezik az újdonság, a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság ismérveivel: [Szt. 1. § (1)]. Bár a találmány fogalmára az Szt. nem közöl jogi definíciót, példálózó felsorolást ismertet a találmánynak nem tekinthetõ szellemi alkotásokról. Így nem minõsülnek találmánynak a következõk:

• a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer;
• az esztétikai alkotás;
• a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás valamint a számítógépi program;
• az információk megjelentetése [Szt. 1. § (2)].

Az Szt. szerint szabadalmazható a biotechnológiai találmány is, azaz azon találmány, amely biológiai anyagból álló termékre, vagy olyan eljárásra vonatkozik, amelynek révén biológiai anyagot állítanak elõ, dolgoznak fel vagy alkalmaznak. (Az Szt. szerint biológiai anyagnak minõsül bármely olyan - genetikai információt tartalmazó - anyag, amely önmagában képes a szaporodásra vagy biológiai rendszerben szaporítható.)

Az újdonságról

Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsõbbség (ez leggyakrabban a szabadalmi bejelentés napja) idõpontja elõtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatba vétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetõvé vált. A szabadalmazható találmánnyal szembeni kritérium, hogy annak, ún. abszolút újdonsággal kell rendelkeznie; az abszolút újdonságnak idõbeli és térbeli korlátozás nélkül érvényesülnie kell. Az újdonság rontó tény (anterioritás) a találmány tárgyára vonatkozó - bárhol a világon - nyilvánosságra jutott információ.

A feltalálói tevékenységrõl

Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló [Szt. 4. §], míg az újdonság egyszerûen azt jelenti, hogy a találmány más, mint a technika állásához tartozó megoldások, addig a feltalálói tevékenység a találmányt létrehozó alkotói tevékenységgel szemben támaszt követelményt. A szabadalmi jog szakembere olyan elképzelt személy, akirõl feltételezzük, hogy szakterületén teljes egészében ismeri a technika állását. Ismeri továbbá a szakterületén kívül esõ alapvetõ mûszaki megoldásokat is. Kombinációs és feladatmegoldó képessége azonban csak átlagos; tevékenysége tehát csak szokványos mûszaki megoldást eredményezhet, kiszámítható (nem meglepõ) hatásokkal.

Az ipari alkalmazhatóságról

Az ipari alkalmazhatóság követelményével az Szt. lényegében a találmány reprodukálhatóságát teszi a szabadalmazhatóság feltételévé, aminek az ipar vagy mezõgazdaság területén történõ elõállíthatóságban vagy felhasználhatóságban kell megnyilvánulnia. Az Szt. szerint tehát iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezõgazdaság valamely ágában elõállítható, illetve használható [Szt. 5. § (1)]. Nem tekinthetõk iparilag alkalmazhatónak az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi vagy állati testen végezhetõ diagnosztikai eljárások. Az ilyen eljárásokban alkalmazott termékek - így különösen vegyületek és keverékek - a szabadalmazhatóság egyéb feltételeinek fennállása esetén - oltalmazhatók [Szt. 5. § (1)-(2)].

A szabadalmazhatóságból kizáró okok

Az Szt. a szabadalmi oltalomból kizárt találmányok körét szûken vonja meg; a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha közzététele vagy hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; a hasznosítás azonban nem tekintendõ a közrendbe ütközõnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll [Szt. 6. § (2)]. A környezetre káros hatással bíró találmányok a szabadalmazható találmányok körébõl a közrendi szakasz miatt kizártak; ilyen lehet egy toxikus hatású gén is. Az Szt. szerint a közrendi szakaszra hivatkozással nem részesülhet szabadalmi oltalomban

• az ember klónozására szolgáló eljárás;
• az ember csíravonalának genetikai azonosságát módosító eljárás;
• az emberi embrió alkalmazása ipari vagy kereskedelmi célra;
• az állatok genetikai azonosságát módosító eljárás, ha az szenvedést okozhat az állatoknak anélkül, hogy bármilyen jelentõs gyógyászati elõnyt nyújtana az emberek vagy az állatok számára, továbbá az ilyen eljárással létrejövõ állat [Szt. 6. § (3)].

Nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban

• a növényfajták és az állatfajták;
• a növény vagy állatok elõállítására szolgáló lényegében biológiai eljárások (pl. keresztezés, szelekció stb. [Szt. 6. § (4)].

A növényekre vagy állatokra vonatkozó találmány szabadalmazható, ha mûszaki megvalósíthatósága nem korlátozódik valamely növény- vagy állatfajtára. A növényfajták a Szt. XIII. fejezetében foglalt rendelkezések szerint fajtaoltalomban részesülhetnek.  A fajtaoltalomról oldalunkon további információ található a szabadalmazható találmánytípusok- a növények és állatok szabadalmazhatósága menüpont alatt

---

 

Tanácsok feltalálóknak

Amint az a fentiekbõl látható, nem minden szellemi alkotás szabadalmazható találmány. A szabadalmi oltalomszerzés, illetve a gazdasági hasznosítás iránt érdeklõdõ kutatóknak ezért feltétlenül ajánljuk, hogy a fentiek mérlegelésével értékeljék munkájuk eredményét. Ebben a tevékenységben Társaságunk is kész közremûködni.

Ha feltaláló és a közremûködõ szakemberek úgy vélik, szabadalmazható találmány született, alapvetõ fontosságú, hogy a kutatási eredményt tartsák titokban a szabadalmi bejelentésnek a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz történõ benyújtásáig. Nagyon fontos, hogy a magyar szabadalmi jogban nem létezik az amerikai egyesült államokbeli "grace period" intézménye, ezért a korábban publikáció formájában nyilvánosságra jutott találmány már - újdonság hiányában - késõbb nem lesz szabadalmazható; éppen a saját publikáció képezné az újdonságrontó anterioritást a szabadalmi bejelentkezésben foglalt találmánnyal szemben. Másrészrõl, egy szabadalmi bejelentés néhány hét alatt elkészíthetõ; ez rövidebb idõ, mint egy szakcikk befogadási eljárása egy folyóiratban. Ezért igazán szabadalomtudatosan leginkább a konferencia elõadások, poszterek esetében kell eljárni, gondosan ügyelve arra, hogy a találmány lényege és a találmány alapját képezõ felismerés semmilyen körülmények között sem kerüljön nyilvánosságra.

Másfelõl - akár szabadalmazni kívánja kutatási eredményeit a kutató, akár nem - nagyon hasznos a tudomány és technika állására vonatkozó kutatás elvégzése.

• Csökkenthetõ a párhuzamos kutatás és feltalálás igen kellemetlen jelenségének veszélye, és ezzel rengeteg idõt, energiát és fõleg pénzt takaríthat meg az a feltaláló, aki a felesleges szabadalmazás, esetleg prototípus-készítés helyett lelkiismeretes és körültekintõ kutatással tárja fel a valós szakterületi viszonyokat.
• A szabadalmi leírásban mindenekelõtt be kell mutatni a technika állását. Ez a kötelezettség egyes országok szabadalmi hivatalai elõtt igen szigorú is lehet; példa erre az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegy Hivatala (USPTO). Ha viszont a technika állásának bemutatása során a feltaláló megfelelõ elhatárolást végez a megemlített anterioritásoktól, ezt gyakran igen pozitívan értékelik a szabadalomengedélyezési eljárás során.
• A technika állásának megfelelõ kutatása és a felkészült elhatárolás egyben megnehezíti a szabadalomnak harmadik személyek általi megtámadását; történjék az akár a szabadalomengedélyezés során, akár késõbb a szabadalom megadása után, illetve elkerülhetõvé teszi, hogy a feltaláló a hasznosítás során akaratlanul is bitorolja mások oltalmazott találmányát.
• A technika állásának kutatása alapvetõ fontosságú a találmány kereskedelmi potenciáljának és üzleti értékének meghatározásánál. A kutatásból származó információ megnöveli a szabadalmi bejelentés üzleti értékét, ami egy esetleges licenciaszerzõdés megkötésekor pénzben is kifejezõdik.
• A kutatással információt szerezhetünk a potenciális versenytársakról, de a potenciális licenciavevõkrõl is. A szabadalmi kutatásról oldalunkon további információ található.

 

---

 

A szolgálati és alkalmazotti találmányról

Általánosságban elmondható, hogy a szabadalom a találmány alkotóját, a feltalálót vagy jogutódját illeti meg [Szt. 8. § (1)]. Bizonyos esetekben azonban a feltaláló munkaadója is jogosulttá válik. Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyából folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe esõ megoldásokat dolgozzon ki [Szt. 9. § (1)]. E kötelezettség megállapításához nemcsak a munkaszerzõdésben foglaltak szolgáltatnak alapot; vállalati, intézeti, felsõoktatási vagy egyéb kutatóhelyi szabályzatok, vagy éppen a feltalálónak az intézményi szervezetben betöltött funkciója ugyanúgy figyelembe jönnek, mint a leírt munkaköri leírások és más szabályszerûen kiadott munkáltatói utasítások. Végül feltétele a szolgálati jelleg megállapításának, hogy az adott találmány létrehozatala, illetve hasznosítása a szolgálati jogosult tevékenységi köréhez tartozzék. A szolgálati találmányra a szabadalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg [Szt. 10. § (1)]. Alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki anélkül, hogy a munkaviszonyból eredõ kötelezettsége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, aminek a hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik [Szt. 9. § (2)]. Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. E hasznosítási jog nem kizárólagos; a munkáltató további hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog másra nem ruházható.

Ismertetés, jogok gyakorlása

A feltaláló köteles a szolgálati és alkalmazotti találmányt megalkotását követõen haladéktalanul ismertetni a munkáltatóval [Szt. 11. § (1)]. A munkáltatónak 90 napon belül nyilatkoznia kell, hogy a találmányra igényt tart-e. A találmánnyal a feltaláló szabadon rendelkezhet, ha a munkáltató ehhez hozzájárul vagy az elõbbi nyilatkozat megtételét elmulasztja.

Találmányi díj

A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg [Szt. 13. § (1)]. Ebbõl a szempontból értékesítésnek kell tekinteni

• a találmány hasznosítását, ideértve a hasznosításnak az elõnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében történõ mellõzését is;
• a hasznosítás más részére történõ engedélyezését;
• a szabadalmi igény egy szabadalom egészének vagy egy részének átruházását.

A feltalálót a hasznosítás egyes eseteinek megvalósításakor külön-külön, sõt, ingyenes átruházás esetében is megilleti a találmányi díj. A találmányi díjat a munkáltató vagy a hasznosító szabadalmastárs köteles fizetni [Szt. 13. § (2)-(3)]. Találmányi díj jár külföldi szabadalom értékesítése esetében is; a találmány tárgya szerinti mûszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra tekintettel szabadalmi licenciaszerzõdés alapján a munkáltatónak fizetnie kellene [Szt. 13. § (5), (7)]. Az alkalmazotti találmány hasznosításának fejében is díjat kell fizetni a feltalálónak [Szt. 14. §]. Fontos, hogy a találmányi díjszerzõdést és az alkalmazotti találmány hasznosításáért járó díjra vonatkozó szerzõdést is írásba kell foglalni [Szt. 15. §].

 

---

 

A magyar szabadalmazási eljárásról

A magyar szabadalmazási eljárás 2 fõ lépésbõl áll:

• alaki vizsgálati szakasz, mely a bejelentéstõl a szabadalmi bejelentés közzétételéig tart;
• érdemi vizsgálati szakasz, mely a közzétételtõl a lajstromba vételig tart.

A bejelentési eljárás a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) elõtt folyó olyan hatósági eljárás, amely arra irányul, hogy a szabadalmat engedélyezzék. A bejelentési eljárás a szabadalmi igénnyel rendelkezõ ügyfél - a bejelentõ - kérelmére indul. A szabadalmi bejelentés tekintetében az Szt. különbözõ tartalmi és alaki feltételeket ír elõ. A szabadalmi bejelentés a kérelembõl, a találmány leírásából és egyéb mellékletekbõl áll.

• A kérelemnek tartalmaznia kell a bejelentõ és a feltalálók adatait és szerzõségi arányaikat, a találmány címét, azt, hogy a szabadalmat milyen jogcímen igénylik (pl. szolgálati jelleg, jogutódlás stb.) és a szabadalom megadására irányuló határozott kérelmet.
• A találmány leírásának - egyebek mellett - tartalmaznia kell a találmány tárgyát és annak alkalmazási területét, a technika állásának ismertetését, a találmánnyal megoldandó feladatot, illetve célkitûzést, a találmány alapját képezõ felismerést, a találmány megvalósítási módjait és a találmányhoz fûzõdõ elõnyös hatások ismertetését. A leírás leglényegesebb elemét képezik a szabadalmi oltalom terjedelmét meghatározó igénypontok [Szt. 14. § (1)].

Az így benyújtott bejelentés alapján indult eljárás célja, hogy megállapítsa, megfelel-e a bejelentett találmány a szabadalmazhatósági feltételeknek. Ha a bejelentés nem felel meg a minimális törvényi követelményeknek sem, a hiánypótlási felhívás sikertelensége esetén a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ha a bejelentés megfelel az elõzõ feltételeknek, az MSZH hivatalos lapjában hatósági tájékoztatást közöl a bejelentésrõl, ezt nevezzük adatközlésnek. Ezután az MSZH elvégzi az újdonságkutatást [Szt. 69. §], és az igénypontok alapján - figyelemmel a szabadalmi leírásra - újdonságkutatási jelentést készít. Az újdonságkutatási jelentésben meg kell jelölni azokat az iratokat, illetve adatokat, amelyek figyelembe vehetõk a szabadalmi bejelentésben foglalt találmánnyal kapcsolatban az újdonság és a feltalálói tevékenység elbírálása során. Az újdonságkutatás elvégzése után (vagy a bejelentõ külön kérelmére akár elõtte is), de a legkorábbi elsõbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével közzé kell tenni a szabadalmi bejelentést. A közzététel nem azonos az adatközléssel; legfontosabb különbség, hogy utóbbi a találmányra vonatkozó mûszaki információt nem foglal magában. Jelentõs joghatások fûzõdnek a bejelentés közzétételéhez [Szt. 70. §]. A közzétételnek tartalmi tájékoztató funkciója van. Ezzel az aktussal megszûnik a bejelentõnek a találmány titokban tartásához fûzõdõ joga, a bejelentést bárki megtekintheti és az iratokról másolatot kaphat. A bejelentésre bárki észrevételt tehet [Szt. 71. §]. A közzététellel keletkezik a találmány ideiglenes oltalma.

Az MSZH a bejelentõ külön kérelmére végzi el a közzétett szabadalmi bejelentés érdemi vizsgálatát [Szt. 74. §]. Az érdemi vizsgálat az összes szabadalmazhatósági követelmény és kizáró ok, valamint minden egyéb törvényi feltétel szempontjából történõ értékelést jelent. Érdemi vizsgálatot az újdonságkutatásról közölt hatósági tájékoztatás napjától számított hat hónap elteltéig lehet kérni. Az érdemi vizsgálat során szükségessé válhat, hogy az MSZH hiánypótlásra vagy nyilatkozattételre hívja fel a bejelentõt. Ennek eredménytelensége a szabadalmi bejelentés elutasítására vezet. Lényeges szabály, hogy a bejelentést csak olyan körülmény alapján lehet elutasítani, aminek tekintetében a bejelentõt hiánypótlásra vagy nyilatkozattételre felhívták. Az érdemi vizsgálat eredményéhez képest az MSZH döntést hoz a szabadalom engedélyezése tárgyában. Megadáskor az ideiglenes szabadalmi oltalom a szabadalmat megadó határozat jogerõre emelésével - de a bejelentés idõpontjára visszaható hatállyal - végleges szabadalmi oltalommá alakul át. Az MSZH a megadott szabadalmakról szabadalmi lajstromot vezet.

---

 

A nemzetközi szabadalmazásról

A szabadalom területileg korlátozott jog, amely kezdetben egy-egy országra terjed ki. A szabadalmi jog fejlõdésében áttörõ eredményt jelentett a Párizsi Uniós Egyezmény elfogadása, amelynek 4. Cikke értelmében bárki, aki az egyezmény valamely tagországában szabadalmi bejelentést nyújtott be, ennek idõpontjától, az ún. uniós elsõbbségtõl számított 12 hónapon belül bármely más tagországban azonos találmánya tekintetében igényelheti, hogy a késõbbi bejelentésre indult eljárás során a szabadalmazhatóság feltételeinek fennállását ne a tényleges bejelentés, hanem az elsõ, eredeti bejelentés idõpontjának figyelembevételével vizsgálják.

Szabadalmi Együttmûködési Szerzõdés (PCT)

Az 1970-ben, Washingtonban kötött Szabadalmi Együttmûködési Szerzõdés mint eljárásjogi szerzõdés az alakiságok egyszerûsítését célozza azzal, hogy a nemzeti eljárásokat megelõzõ nemzetközi szakaszban, egy nyelven egyféle eljárási rend és egyféle alaki, illetve anyagi jogi követelmények alkalmazásával tetszés szerinti országban lehessen késõbb könnyebben szabadalmat szerezni. A PCT rendszer nem garantálja, hogy a bejelentõ késõbb minden megjelölt államban szabadalmat fog szerezni, de fontos információval és útmutatással szolgál a nemzeti elõvizsgálók döntéséhez. A PCT alapján indított szabadalmi bejelentés az ún. átvevõ hivataloknál nyújtható be. A nemzetközi fázisban ún. nemzetközi kutatást végeznek, aminek feladata a bejelentés tárgyát érintõ technika állásának felderítése és az erre vonatkozó kutatási jelentés kiadása. A bejelentõ kérelmére kerül sor a nemzetközi elõvizsgálatra, amely már a szabadalmazhatóság legáltalánosabban elfogadott kritériumai (újdonság, feltalálói tevékenység, ipari alkalmazhatóság) alapján vizsgálja meg a bejelentést; ennek eredménye a nemzetközi elõvizsgálati jelentés. Ennek alapján kérheti a bejelentõ a megjelölt államok nemzeti hatóságaihoz történõ áttételt, ahol az eljárás a nemzetközi jogszabályok alapján folytatódik, de messzemenõkig figyelembe véve a nemzetközi kutatási és elõvizsgálati jelentéseket.

Az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE)

Az Európai Szabadalmi Egyezmény, amelynek 2003. január 1-jétõl kezdõdõen Magyarország is részese, a fenti anyagi és eljárási jogi elvek szerint mûködõ regionális szabadalmi egyezmény. Fontos különbség a korábbiakban ismertetettekhez képest, hogy bár az ESZE keretében szabadalmat is engedélyeznek, az európai szabadalom csak a nemzeti nyelvekre meghatározott határidõn belül történõ lefordításával válik hatályossá a tagállamokban. Az ESZE, a hozzá kapcsolódó végrehajtási szabályzat és illetékszabályzat a szabadalomengedélyezésre vonatkozó közös európai jogot képeznek, amely az egyes nemzeti szabadalmi jogokkal párhuzamosan, azok melletti alternatívaként funkcionál. Az egységes eljárásban engedélyezett európai szabadalom nem jelent a megjelölt államok területére kiterjedõ jogilag egységes szabadalmat, hanem lényegében nemzeti szabadalmak halmazát eredményezi, amelyek az európai engedélyezést követõen nemzeti szabadalmakra "hasadnak fel", amelyekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az egyes államok által közvetlenül engedélyezett nemzeti szabadalmakra. Az Európai Szabadalmi Hivatal az Európai Szabadalmi Szervezet operatív teendõket ellátó munkaszerve. Az Európai Szabadalmi Hivatal székhelye Münchenben van, feladata, hogy európai szabadalmakat engedélyezzen.

 

Anyagi jogi normák

Az Egyezmény legalapvetõbb anyagi jogi normája a szabadalmazhatóság. Európai szabadalmakat is olyan találmányokra adnak, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatók. Az európai szabadalom oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 20 év. Az európai szabadalom ugyanolyan jogokat biztosít tulajdonosának, mint a nemzeti szabadalom (ESZE 64. Cikk), az európai szabadalmi bejelentésre mint vagyontárgyra valamennyi megjelölt Szerzõdõ Államban és ezen államokra kiterjedõ hatállyal azt a jogot kell alkalmazni, amely a nemzeti szabadalmi bejelentésekre vonatkozik. (ESZE 74. Cikk).

Eljárásjogi szabályok

Az európai szabadalmi eljárás hosszadalmas, meglehetõsen bonyolult és az eljárás alapjául szolgáló tényektõl függõen visszacsatolásoktól sem mentes folyamat. Az európai szabadalmi bejelentést a Hivatal egyik hivatalos nyelvén (amely angol, német és francia) lehet megtenni a Hivatal átvételre jogosult szervei egyikénél:

• maga a müncheni Hivatal
• a hágai kirendeltség
• a berlini szolgálati hely és
• az összes Szerzõdõ Állam nemzeti hivatala.

Európai szabadalmat a bejelentésben feltüntetett Szerzõdõ Államokra kiterjedõ hatállyal lehet igényelni. Az átvevõ helyekrõl az átvett iratokat továbbítják a hágai kirendeltséghez, amely megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy annak alapján elismerhetõ-e a bejelentési nap. Ennek feltétele, hogy a bejelentés tartalmazza:

• utalást a szabadalom iránti igényre,
• legalább egy Szerzõdõ Állam megjelölését,
• a bejelentõt azonosító adatokat és
• a leírást igénypontokkal.

Az átvevõ osztály elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát. Az alaki vizsgálattal párhuzamosan a kutatási osztály újdonságkutatási jelentést dolgoz ki, amelyet továbbítanak a bejelentõnek. Az újdonságkutatási jelentés objektív, formai vizsgálatot tartalmazó irat, amely arra vonatkozóan tartalmaz információt, hogy a bejelentésben foglalt mûszaki szellemi alkotás a technika állásához képest újdonságot jelent-e. A kutatási jelentés nem tartalmaz azonban arra vonatkozó utalást, hogy a hivatal a bejelentésre szabadalmat engedélyez vagy elutasítja azt. A bejelentést és a kutatási jelentést - egyszerre vagy külön-külön közzéteszik. Fontos, hogy a közzététellel keletkezik a találmány ún. ideiglenes oltalma, ami azt jelenti, hogy már a megadás elõtt sem lehet büntetlenül bitorolni azt. Amennyiben a közzétételtõl számított 6 hónapon belül azt a bejelentõ kérelmezi, a hivatal vizsgálati osztálya a bejelentést érdemi vizsgálatnak veti alá. Az érdemi vizsgálat az összes szabadalmazhatósági követelmény és kizáró ok, valamint minden egyéb jogszabályi feltétel szempontjából történõ értékelést jelent. Ha a bejelentés az Egyezmény szabadalmazhatósági feltételeinek megfelel és a bejelentõ eljárása mindenben megfelelt a hivatal elõírásainak, a hivatal a bejelentésben megjelölt országokban a bejelentésre szabadalmat engedélyez. Ezután publikálják a megadott leírást. A megadott szabadalom ellen 9 hónapon belül bárki felszólalással élhet a hivatal felszólalási osztályánál. Az osztály döntése során a megadott szabadalmat

• hatályában fenntartja,
• módosítja vagy
• visszavonja.

Módosítás esetén a hivatal publikálja a módosított leírást. Fontos hangsúlyozni, hogy bármely osztály által kiadott határozat ellen fellebbezésnek helye van a Fellebbezési Tanácsokban, amelyek döntése azonban már jogerõs. A megadott európai szabadalmat azután a megjelölt államokban - fordítás után - automatikusan lajstromozzák, ezáltal az nemzeti szabadalmakra "hasad fel", amelyek a továbbiakban bizonyos fokig "önálló életet élnek".

Az ESZE és a PCT kapcsolata

A PCT és az Egyezmény kapcsolata kétirányú. Egyrészt az Európai Szabadalmi Hivatal is eljár PCT átvevõ, kutató és elõvizsgáló szervi minõségben. Másrészt lehetõség van arra, hogy a bejelentõ a PCT bejelentésben a Szerzõdõ Államok tekintetében egyetlen "EP" megjelöléssel szabadalmat kapjon (ez az ún. "euro-PCT-út").